Állatbarát húsfogyasztók

Mi a baj a húsételekkel? A vegetáriánusok példája mutatja, hogy lehet nélkülük élni. Egyes táplálkozási szakértők viszont létfontosságúnak tartják az állati eredetű táplálék fogyasztását. A sokak által követett paleolit táplálkozásnak több verziója is létezik, de mindegyikben alapvető étel a hús.

Táplálkozási szempontból nem tudok állást foglalni. Most inkább azoknak a húsfogyasztó társaimnak a kedvéért írom ezeket a sorokat, akinek a környezetében vannak olyan vegetáriánusok, akik erkölcsi okokból nem fogyasztanak húst. Mégpedig azért, mert a húsfogyasztók miatt állatokat ölnek meg. Ezek az ismerősök gyakran erkölcsi fölényükkel tüntetnek szegény húsevők jelenlétében, amire egyrészt nincs is okuk, másrészt sokkal nagyobb kárt okoznak vele maguknak, mint gondolnák.

Erkölcsi fölény?

Kétségtelen, hogy az állatok szeretete finom lélekre vall. Az viszont óriási tévedés, hogy egy húsfogyasztó nem szeretheti az állatokat, nem lehet spirituális beállítottságú. Ezt saját példám is mutatja. Embertársaink elítélése ellenben messze áll a spirituális gondolkodástól. Az az ember, aki magasabb rendűnek tartja magát másoknál, olyan képzeteknek ad energiát, amik csúnyán visszaüthetnek ebben, vagy egy következő életében. A hitrendszerek sorsformáló hatásáról bővebben írok a könyvemben.

Itt csak megemlítem: a másoktól való elkülönülés mentalitása az, ami a duális gondolkodás szempontjából nézve a „gonosz sugallatának” a lényege. Míg a másokkal való egység érzésének megteremtődését segítő gondolatok emelnek, spirituálisan fejlesztenek. Az, aki hagyja magán eluralkodni a magasabbrendűség érzését, egy olyan folyamatot indíthat el saját sorsának teremtésében, amelyben elszakad érzelmileg az „alacsonyabb rendű” embercsoportoktól, és az egója játékszerévé válik.

A vegetáriánusok szokták emlegetni azt is, hogy sok káros anyag van felhalmozódva az állati húsokban. Részint a növényi permetszerekből, részint az antibiotikumokból, amikkel az állattenyésztők az állataikat tömik azért, hogy egészségesek maradjanak.  Ebben van igazság. A kérdés csak az, hogy van-e választási lehetősége a megvásárolt hús minőségét tekintve a húsfogyasztónak, akit ilyenekkel rémisztgetnek? Ha van, akkor ez lehet hasznos intelem, ami arra ösztönzi őt, hogy olyan termelőtől vásároljon, aki emberségesen tartja az állatait. Olyantól, aki lehetőség szerint egészségesen táplálja őket, és nem kell antibiotikumokat alkalmaznia, mert állatainak elegendő élettere van ahhoz, hogy jó közérzetük legyen, ezért egészségesek. Én ismerek olyan gazdasszonyt, akinél irigylésre méltó életük van a tyúkoknak.
Abban az esetben viszont, ha a fentieket egy olyan húsfogyasztó orra alá dörgölik, akinek nincs választása a beszerzési forrásait illetően, többet ártanak vele, mintha az illető jóízűen elfogyasztana egy-egy Big Macet, amiről a kicsit is tájékozottabbak tudják, hogy nagyon rossz minőségű hústermékből készül. Ha az illető vegetáriánus spirituálisnak vallja magát, érdemes elgondolkodni rajta, hogy vajon mi ösztönözheti ilyesmire őt annak ellenére, hogy tudja: a képzelet teremt? Tehát az, ha valakivel elhiteti, hogy mérget eszik, az majdnem olyan, mintha megmérgezné az illetőt.

Állatbarát viselkedés

Az erkölcsi alapú vegetáriánusok szeretnek a húsfogyasztókban bűntudatot kelteni azzal, hogy számlájukra írják azoknak az állatoknak a megöletését, amelyeknek a húsából esznek.

Ebben is van igazság, hisz az állattenyésztő azért nevelte fel az érintett állatot, hogy eladja a húsát, és aki megveszi, az támogatja őt abban, hogy továbbra is tenyésszen állatokat, és ölje vagy ölesse meg őket. A teljes kép azonban úgy fest, hogy a számomra megölt állat meg sem született volna, ha én nem ennék húst. Ezért akkor, ha valaki a halálát a számlámra írja, úgy helyes, ha a számlámra írja azt is, hogy nekem köszönheti azt, hogy megszülethetett, és azt a hónapokig tartó gondoskodást is, ami a halálát megelőzte. Hiszen ezeket is én finanszíroztam a saját pénzemből. Ebben az esetben viszont a halál két percnyi szenvedése eltörpül az előbbiek mellett. Maga a másik létsíkra való átmenet pedig David R. Hawkins, az ismert pszichiáter és spirituális tanító szerint az állatok számára egyáltalán nem jelent megrázkódtatást. Tehát, ha jól meggondoljuk, én sokkal többet teszek az állatokért, mint egy vegetáriánus.

A vadhúsnál is hasonló a helyzet, feltételezve, hogy legális forrásból jutott hozzá valaki. A vadállomány ugyan szabadon él, de az ember azért fogyaszthat vadhúst, mert elfoglalta a csúcsragadozók helyét, és kezébe vette a vadállomány szabályozását. Ezt hívják vadgazdálkodásnak. Ha nem vadásznák le évről évre a nyulakat, viharos gyorsasággal elszaporodnának, és elennék a vegetáriánusok elől a zöldséget. Vajon mit szólna egy erkölcsi magaslatokon trónoló vegetáriánus barátod, ha a kezébe adnál egy puskát, és közölnéd vele, hogy ha nem akarja, hogy éhen haljon a családja, akkor lőjön ki párszáz nyuszit? Esetleg telepíthet ide farkasokat, amik állati brutalitással fogják elvégezni helyette a piszkos munkát.

Konklúzió

Az állatok tehát nagyon hálásak lehetnek a vegetáriánusoknak azért, mert ők nem támogatják a megölésüket. És nagyon hálásak lehetnek a húsfogyasztóknak, mert nekik köszönheti sok állat azt, hogy lehetőséget kapott arra, hogy megtapasztaljon egy gondtalan életet ebben a földi világban, még akkor is, ha ez az élet viszonylag rövidke.

A húsevéssel kapcsolatos teljes igazságot pedig valószínű, hogy jobban ismeri egy avatott mester, vagy szent, aki magasabb nézőpontból látja ezt a dolgot. Ha pl. Jézust megkérdeznénk, az ő véleménye biztosan nem lenne lesújtó a húsfogyasztókra nézve, mert Jézus maga is evett húst.

Feliratkozás az önkép tisztításról szóló cikksorozatra